Percekig nem mert senki sem megszólalni, mindenki csak a sátor bejáratát figyelte és várta, hogy mi fog történni. Lassú Ész óbégatása, furcsa éneke hallatszott bentről, mely annyira jellemző volt rá a mai napon, hogy a falu népe, már maga előtt látta furcsa táncát és mozdulatait is.
Mint később kiderült, Mindenki kifaggatta Lassú Észt, hisz ő volt az egyetlen, aki észrevette, hogy valami nem stimmel. Nehezen tudom eldönteni, hogy ez a falura nézve szégyen, vagy neki dicsőség. Erre most inkább nem válaszolnék.
Kint vártunk hát, amit most kivételesen nem használtak ki az ellenséges törzsek, így az őrizetlenül maradt lovaink ma nem cseréltek gazdát. A gyerekek leheveredtek a sátor előtti poros részre, ahol a porba rajzolgatták a nap fontosabb eseményeit. Az egyre hosszabbra nyúló értekezés miatt, az asszonyok közül páran visszatértek a készülő ételek maradékaihoz – sokat ugyanis a kutyák meglovasítottak, amiért pár falubéli a pimasz kutyáknak rótta fel a nap eseményeit.
- Óóóó, hogy a Kihósze ragadná el azokat az aljas dögöket! – kiabálta egy ebéd nélkül maradt asszonyság.
Az egyik éhes indián az ebédjét eltulajdonító kutyát kergette a táboron keresztül. A kutya eddig sikeresen hárította el az összes ellene irányuló támadást, úgy, hogy közben a húst is sikerült megtartania.
Az üldöző indián szinte már-már nevetni látta a kutyát, amitől csak még bőszebben üldözte a vigyorgó kutyát. A kutya a tömeg felé vette az utat, bízva abban, hogy a lábak sűrű dzsungelében lerázhatja haragosát.
A főnök sátra elcsendesedett pár pillanatra, majd Lassú Ész tűnt fel a tipi bejáratánál. Indián dalokat énekelt és láthatóan nagyon örült valaminek. A kutyát kergető indián pont Lassú Ész felé vette az irányt, aki a boldogságtól megrészegedve nem látta a futó és kiabáló társát. A tolvaj könnyűszerrel átcsúszott Lassú Ész lábai közt, de a kutyát kergető indián már nem tudta elkerülni a találkozást. A hadonászó Lassú Ész egyik kezével úgy képen törölte indián testvérét, hogy az egyensúlyát elvesztve, a kilépő Mindenkiben találva fogást, berántotta a törzsfőt a sátrába.
A táborban kitört a röhögés, egyedül Mindenkinek komorult el az arca, akit továbbra is az ellopott varázstárgy hiánya bántott leginkább.
