Az okiteminebo indiánok közé tartozom, a nevem még nem fedem fel., egyelőre maradjon titokban. A Morcos folyó melletti táborban születtem, mely elég közel van a sziú és a kiowa törzsek területeihez, így mindennaposak az összetűzések és a kisebb harcok. Ezeket nem kell olyan komolyan venni, bár a sápadtarcúak szemében ezek véresen komoly harcokat jelentenek, de egy indián számára olyan fontosak, mint a fehéreknek a tüzes víz. Nem mindig nyerünk, sőt, ha egészen őszinte akarok lenni, akkor eddig még soha nem nyertünk semmit, de erről később.
Mint már említettem a falunk a Morcos folyó, azon belül is a Morcos folyó északi ága mellett van. Ennek külön még nincs neve, mert nem volt időnk még elnevezni, de dolgozunk az ügyön. A táborunk körül-belül 25-30 tipiből áll, mely nem tartozik sem a kisebb, sem pedig a nagyobb falvak közé.
A folyót kisebb dombok és fák rejtik el a kíváncsi szemek elől, így aki nem tudja, hogy a dombon túl egy folyó van, az soha nem találja meg, hacsak nem kérdez meg valakit, aki járatos a környéken, mert akkor elég hamar rátalál a Morcosra. A domb lankás lejtőit vörös homok borítja, amit nem mi szórtunk oda, hanem már itt volt. Ha rajunk múlt volt, valószínűleg kék színűt vettünk volna, de mivel nem mi felelünk a színekért, ezért elfogadjuk azt, ami van. Ezt a homokos földet foltokban zöld fű és kisebb bokrok tarkítják egy-egy odaszórt kődarabbal egyetemben. A dombtetőn örökzöld fák vannak, melyek csúcsainál a sólymok birodalma kezdődik. A hiedelmek szerint sólymok őrzik a folyót és a környező élőlényeket, legyen az ember vagy állat. Több olyan esetet láttak öregjeink, amikor a sólymok a halászokat megkergetve elvették a halakat és visszadobálták a folyóba. Ám a sólymok nem csak a halászokat, hanem olykor a halakat is megkergették és kidobálták őket a folyóból. Ezekről a furcsa lényekről majd még később szintén írni fogok.
A folyóhoz közeledve az egyre sűrűbb növényzet veszi át az uralmat a vörös szőnyeg felett. Az örökzöldek mellett már megjelennek az évszakok fái, melyek a tél beállta előtt ledobják ruháikat és mély álomba szenderülnek.
A Morcos folyó északi ága gyors sodrású, több kisebb zubogó tarkítja, melyek megbontják a víz felszínét és mintákat rajzolnak bele. A folyó bővelkedik halban és vadban, kiket vagy a szomjúság vagy az éhség hoz a partjára. Mindenki csak annyit vesz el a folyótól, amennyi neki és családjának kell vagy amennyit a sólymok hagynak, akik állandóan visszadobálják a halakat a folyóba.
Az indián tábor
A táborunk egy nagyobb tisztásra épült, melyet egyik oldalról a patak, másik oldalról pedig a fák vesznek körbe. A sátrak közé mindössze egyetlen út vezet az erdőből. Aki belép a kis erdei útról a táborba, az Lassú Ész sátrában találja magát a szó szoros értelmében. Szegény Lassú Észnek senki sem segített a sátor felépítésénél, még tanácsot sem kapott. Egy nap, mikor még nem volt sátra, véletlenül egyedül maradt a táborban, mert el kellett mennünk vadászni és ő valahogy otthon maradt. Mire visszatértünk már összetákolta sátrát, amit annyira sikeresen vitt végbe, hogy alig fértünk be az ösvényen. Míg mi vidáman átmásztunk az ágyán, a holmijain addig ő boldogan köszöntött mindenkit egyesével.
A táborunk tipijei össze-vissza vannak a mezőn, mindenki oda épített fel sátrát ahol talált neki helyet. A karám a bejárattal szembeni oldalon van, így talán könnyebben elkerülhetjük, hogy ellopják lovainkat az ellenséges törzsek és a törzsünk egyik tagja Enyves Kéz. Enyves Kéz is kicsit furcsa, de azért szeretjük. Minden ellopott holmit a sátrában tart, így ha valamit nem találunk és szükségünk lenne rá, átmegyünk hozzá és elkérjük. Azért sem kergetjük el, mert soha nem akar meggazdagodni a lopott holmin, és mindig visszaadja a jogos tulajdonosának. Ez csak akkor probléma, ha az ellenséges törzstől lopunk valamint, mert ha ők kérik nekik is simán visszaadja.
A tábor közepén van törzsfőnökünk, Minden tipije. Nem sokkal nagyobb, mint a mi sátrunk, lényegében csak a festésében tér el a miénktől, de abban nagyon. Más sátrakon törzsi jelek, szimbólumok vannak felpingálva, de az övén nem. Ő saját életét festette fel a születéstől a jelenig. Minden reggel , mikor felkel, magáról énekel pár sort és elkezdi felfesteni a tegnapi eseményeket.
Így néz ki a táborunk pár szóban összefoglalva. A későbbiekben bemutatom a törzsem tagjait, a fontosabb eseményeket és történeteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése