Lyukas Mokaszin és a legenda

A domb leküzdése semmi gondot nem okozott Lyukas Mokaszinnak, azonban, amit a domb túl oldalán látott, azt még legmerészebb álmaiban sem hitte volna.

Mindenki a reggeli énekes önajnározások után, mindig énekelt egy törzsi legendáról, melyben az okiteminebo indiánok egy titkos tárgy segítségével óriási hatalomra tesznek szert, így a legerősebb törzsé vállnak közel s távol. 

Mindenki által énekelt legenda eképpen szól

Egy nap, a sivatag homokjába eljő egy hód,

ki felköt a fára egy bölényt a szarvánál fogva,

majd körbe ugrálja azt énekelve és táncolva.

A kis hód egy térképet ad a nagyobbnak,

eme tárgy felemeli a törzset

miközben a bölény párszor körbe lengi a törzset.

Nos, amint az a dalból kiderült, Lyukas Mokaszin látta, amint a kicsiny hód felkötözi a fára a közel 10 okiteminebo indián súlyú bölényt, majd énekel, táncol és egy tárgyat kötöz a nyakára. Miután eltűnt a kis hódocska, Lyukas Mokaszin a tomporára huppant és csak nézte, nézte az immár a nap sugarai által körbe táncolt, forgó bölényt.

Hitt is a szemének meg nem is. Hitt a legendában, hisz Mindenkiben is hitt, de valahogy mégis hihetetlen dolognak tűnt az egész.

A bölény végülis már a fán volt az oly sokszor hallott dal szerinti csomaggal együtt. Nem volt mit tenni, így elindult a himbálózó vad felé. Botladozva, lélegzet visszafojtva haladt lefelé a dombról és szemével egyre csak a bivalyerős, azaz bölényerős hódot kutatta, de sem a hód, sem pedig más nem volt a környéken, csak a fán lógó bölény.

Az utolsó pár lépést határozott léptekkel tette meg, immáron lyukas mokaszinjában. Amikor odaért, finoman leszedte a becsomagolt és meglepődve tapasztalta, hogy az ősi ereklye már az övé, még pedig harc és vér nélkül. Gondolkozott, hogy levágja-e az állatot a fáról, de végül úgy döntött, hogy nincs az a szellem, ami rá tudná venni erre a lépésre.

Lyukas Mokaszin úton a tábor felé

Az első pár métert hátrálva tette meg, aminek meg is volt az eredménye, felbukott a legelső kőben. Gyorsan felugrott, majd örömmel nyugtázta, hogy sem neki, sem pedig a szellemek ajándékának nem lett komolyabb baja. Amint két nyíllövésnyi és egy fél gyerek hossznyi távolságra eltávolodott, megfordult és őrült rohanásba kezdett. A dombtetőről visszapillantott, de már nem látta a fán lógó bölényt. Az a tény, hogy az eddigi oly békésen himbálózó állat eltűnt, még gyorsabb futásra késztette Lyukas Mokaszint, így már nemcsak a szél miatt porzott az út. Úgy tervezte, hogy megállás nélkül fut, így akár az est beállta előtt visszaérhet a táborba és átadhatja a Kihósze szellem ereklyéét.


Kihósze ettől a naptól lett a törzsünk, azaz okiteminebo indiánok védelmező szelleme. Nevét a KIcsiny HÓdocska SZElleme elnevezésből készítette Mindenki.

Az okiteminebo táborban

A gázlót rekordidő alatt érte és állítása szerint még a sólymok sem zaklatták. Az is igaz, hogy nem is láthatott semmit, mert mire elérte a sólymok vidékét az est mér rég belepte a területet.

Jól emlékszem arra az estére, amikor törzsünk élete egy csapásra megváltozott. Azt vettem észre, hogy Lyukas Mokaszin úgy robog el mellettem, mint egy húst lopott kutya, akit asszonyaink trappolva kergetnek. Szó nélkül beugrott Mindenki sátrába és órákig nem hallottunk felőlük semmit, mindössze pár hangfoszlány szűrődött ki a tipiből.

A törzs apraja nagyja a sátor köré telepedett, így az ellenséges törzsnek újra lehetősége nyílt arra, hogy megszabadítson minket pár lovunktól. Persze az a pár ló, amit elvittek, nem ért fel azzal, amit Lyukas Mokaszin hozott azon az este.

Körül-belül két-három Mindenki ének idejét kellett kivárnunk, amikor is Mindenki és Lyukas Mokaszin diadalittas képpel lépett ki a sátorból. Ezek után elmesélte Mindenki - persze énekelve - az egész történetet, majd elénekelte hős költeményeit és a legenda dalát is. Lyukas Mokaszin kapva kapott ezen az alkalmon és előkapta furulyáját, amin követte a főnök dalát. Ha nem Mindenki énekelt volna, akkor Lyukas Mokaszin már biztos, hogy a tó halait ijesztgette volna helyettünk.

Mikor minden éneket meghallgattunk, lovainkat ellopták, Mindenki elővette a Lyukas Mokaszin által hozott csomagot, kibontotta és felmutatta a Kihósze ajándékát.

Kihósze ajándéka nem volt más, mint egy ismeretlen tárgy.