Lyukas Mokaszin és az ismeretlen tárgy I.

45 holdtöltével ezelőtt pénteken, mikor a nap az ég legmagasabb pontján ragyogott Mindenki elküldte Lyukas Mokaszint délre, hogy ellenőrizze a bölények vándorlását. Lassan kezdtünk kifogyni a húskészletekből és szükségünk volt némi utánpótlásra még a tél beállta előtt. Lyukas Mokaszin volt a törzsünk felderítője, ezért ő volt erre a legalkalmasabb jelölt, hisz Lassú Észt mégsem küldhette el főnökünk, hisz így is nehezen talált ki a táborból, pedig sátrát a bejáratra építette. Lyukas Mokaszin onnan kapta nevét, hogy az állandó rohangálástól mindig kikopott a mokaszinja, így asszonyának és fele lányának mindig újat kellett varrniuk. Az elejtett bölénybőr fele Lyukas Mokaszin lábbelijeire ment rá..

Lyukas Mokaszin körül-belül két, félember magas kisgyermek méretű volt, és súlya egy megtermett farkasával vetekedett. Hosszú fekete haja volt, mely jellemző minden más indiánra is, így a hajzuhatagával nem lógott ki a törzs többi tagja közül. Mindegyik vádlijára kést kötözött, vitte fafurulyáját, amivel inkább ijesztgetett, mintsem, hogy zenélt volna, valamint nála volt leghűségesebb fegyvere, az íja is. Ezt a hátára tette felajzva. Hosszú, barna, kicsit nagy inge, csak úgy lobogott a szélben, miközben szélsebesen távolodott a tábortól és az integető Lassú Észtől, aki végre megtalálta azt a baromi nagy lyukat, amit a többiek vágtak a sátrán.

Így indult, ez a kellemesnek induló nap, mely olyan volt a delelő nap és az este közepéig, mint a többi, szokványos rohangálós nap Lyukas Mokaszin számára.

Lyukas Mokaszin sokat rohant a Morcos partja mellett a jól ismert gázló felé, hisz át kellett vágni a folyón, hogy elérje a déli legelőket. Útközben az erjedt gyümölcsöktől kótyagos sólymok megpróbálták megdobálni, megcsipkedni, de minden gaz próbálkozásuk ellenére Lyukas Mokaszint nem sikerült megsebezniük. A sólymok fának ütközés, köveknek csapódás, összeütközés és egyéb félre sikerült manőverek miatt, kisebb sérüléseket szenvedtek, de részeges állapotuk miatt, nem sokat éreztek belőle. Talán majd holnap.. A sólymok párszáz méteres „öldöklő” küzdelem után feladták és innentől már sima út vezetett a gázlóig.